Történelmünk
A kanizsai legelőn, a várostól 6 km-re 1907-ben két artézi kút állt az állatok itatására. A növekvő igények miatt a pásztorok a városi vezetőséghez fordultak további két kút fúrását kérve.
Már 1908 májusában kifúrták az új kutat. Ennek a kútnak a vize sárgás színű volt, a csövekből pedig gyúlékony gáz tört fel. A víz ezen jellemzői elegendőek voltak ahhoz, hogy különféle legendák szülessenek a kút gyógyító erejéről. A nép nagyon hamar elnevezte a kutat "Csodakútnak".
A Csodakúthoz kapcsolódik egy cigányasszony Történelmünke is, aki beteg ízületeit gyógyította meg a vízben fürödve. A városatyák gyorsan és logikusan reagáltak, és már 1908-ban megnyitották az "Első szezont" a csodakút vizében való fürdésre. A fürdésért már akkor is fizetni kellett. Ezeknek az embereknek a kiváló üzleti érzékét bizonyítja az a tény is, hogy már 1909-ben a Városi Közgyűlés döntése alapján vízmintákat küldtek vizsgálatra a budapesti Királyi Vegyészeti Intézetbe.
Az elemzések 1910-ben fejeződtek be. Már 1909-ben Grünfeld Ármin kanizsai üzletember (az akkori téglagyár igazgatója) szorgalmazta egy részvénytársaság létrehozását a gyógyfürdő megnyitására. A városi hatóságok beleegyezésüket adták, és megalakult a Részvénytársaság Grünfeld Ármin vezetésével.
1912 júliusában elkészültek az új fürdő tervei, 1913. augusztus 10-én pedig ünnepélyesen megnyílt az új artézi fürdő Ókanizsán. Az új épületben 12 szoba és 20 kád volt. Az épületben gőzfűtés és elektromos világítás működött. Éveken át palackozták a vizet sötétzöld üvegekben "Ókanizsai Csodakút vize" néven.
1945-től 1953-ig a Fürdő állami intézményként működött "Artézi fürdő" néven. 1976. június 24-én a Fürdő népszavazással kivált a kanizsai Egészségházból, és azóta "Banja" Rehabilitációs és Rekreációs Központ néven működik.